Mikor még középiskolába jártam rendszeresen edzettem, de már általános iskolában is az életem szerves részét képezte a mozgás. Jártam táncra, aerobikra, de még kosárlabda edzésre is. Átkerülve a középiskolába szintén egy ideig jártam kortárs táncra, amit hamar abbahagytam és inkább átálltam az edzőteremre. A sulival szemben volt egy hotel, aminek a konditermébe át tudtunk járni, a tesi tanárnak köszönhetően, és így gyakorlatilag, amikor a többiek részt vettek az órán a tanárral, addig mi szépen átballagtunk a hotelbe edzeni. Igazából ezt nem mindenkinek engedte meg, de bennünk bízott és tudta, hogy nem fogjuk ellógni az órát.
Az egyetem első évében szintén jártam edzeni, viszont itt a kedvem már kevésbé volt meg hozzá, de mivel kötelező volt két félév „testnevelés”, 0 kreditért, de a diploma kiadásához feltétel volt (egyébként, ha jól emlékszem minden nappali tagozaton így van, egyetemtől függetlenül), így kénytelen voltam járni. Viszont, amint meglett a kötelező két félévem, nem is jártam többet. Valahogy a korral eljött az is, hogy már nem volt se túl nagy kedvem hozzá, de energiám sem igazán. Azért az egyetemi lét és oktatás rendesen leszívta a tartalékaimat, és nyilván az volt az elsődleges, hogy menetrend szerint, időben megszerezzem azt a fránya diplomát.
Szóval, az edzések elmaradtak sajnos. Akkor nem sajnáltam, de így utólag visszanézve borzasztóan bánom már, hogy nem szedtem magam össze akkor. Nemrég kezdtem el újra edzeni, de a helyzet az, hogy elmondani sem tudom, hogy mennyire nehezen vettem rá magam arra, hogy egyáltalán elkezdjem. Konkrétan hónapokig tervezgettem, hogy mit is lenne jó csinálni, melyik sporthoz milyen cipőt kellene vennem és hasonlók. Mentségemre szóljon, hogy ezeknek a dolgoknak valóban alaposan utánanéztem, tehát elméleti szinten már nagyon jó voltam (és vagyok is), pontosan jól tudom, hogy melyik mozgásforma kinek ajánlott leginkább és azt is, hogy mennyire hatékonyan lehet vele alakot formálni.
Aztán egy idő után már saját magam előtt is kínosnak éreztem a kifogásokat, úgyhogy fogtam magam és elmentem venni egy fitness nadrágot, felsőt és egy jó cipőt is. Ezután azért eltelt még két hét, mire összekaptam magam.
Azóta viszont rendszeresen edzem. Bár ezalatt inkább azt kell érteni, hogy egy héten mindig van 3 nap, esetleg 4, amikor online nézek fitness videókat és csinálgatom itthon. Nem ugyanazokon a napokon, de azért szoktam. És a helyzet az, hogy utána sokkal frissebbnek és fittebbnek érzem magam, ezért nem is értem, hogy miért nem tudom rendszeressé tenni ezt az egészet.
Arra is gondoltam már, hogy kellene vennem konditerembe bérletet, hátha motivál a ráköltött pénz, de sajnos ebben nem vagyok teljesen biztos. Azt mondják, hogy minden új szokás kialakításához nagyjából 2-3 hétre van szükség, addig nehéz csak. De szerintem ez a fitness-szel és az edzéssel nagyon nem működik. Ide elég erős motiváció szükséges. Mondjuk nekem az egyik nagy motivációm az és mindig bevált, hogy ha például a mérleg kevesebbet mutat, vagy már kevésbé feszül rajtam a nadrágom. Viszont, ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy elhanyagoljam a dolgot.
Azt hiszem én egy ördögi fitness-körbe kerültem, és nehezen találom meg benne a helyem, de hát, legalább próbálkozom.
Az is valami, nem?